Működtetés:
Ablakok, erkély ajtók
1. Zárt állás:
A kilincs függőlegesen lefelé áll a nyílászáró zárt állapotban van.
2. Bukó állás:
A kilincset a zárt álláshoz képest 180°-kal a szárny belseje felé elforgatjuk a szárny könnyed mozdulattal kibuktatható.
A zárt állapot visszaállítása; egyik kézzel a kilincset megfogjuk, másik kézzel a szárnyat a kilinccsel szemközti oldalon megtámasztjuk, majd lassan, egyenletes erőkifejtéssel zárt állásba nyomjuk, ezt követően a kilincs zárt állásba fordításával rögzítjük azt.
3. Nyíló állás:
A kilincset a zárt álláshoz képest 90°-kal a szárny belseje felé elforgatjuk a szárny kinyitható.
A zárt állapot visszaállítása; a szárnyat a kilincsnél fogva becsukjuk, a kilincs zárt állásba fordításával rögzítjük azt.
Toló-bukó erkély ajtók
1. Zárt állás:
A kilincs függőlegesen lefelé áll a nyílászáró zárt állapotban van.
2. Bukó állás:
A kilincset a zárt álláshoz képest 180°-kal a szárny belseje felé elforgatjuk a szárny könnyed mozdulattal kibuktatható.
A zárt állapot visszaállítása; egyik kézzel a kilincset megfogjuk, másik kézzel a szárnyat a kilinccsel szemközti oldalon megtámasztjuk, majd lassan, egyenletes erőkifejtéssel zárt állásba nyomjuk, ezt követően a kilincs zárt állásba fordításával rögzítjük azt.
3. Nyíló állás:
A kilincset a zárt álláshoz képest 90°-kal a szárny belseje felé elforgatjuk, a szárnyat a kilincsnél fogva (enyhén emelve) „kiemeljük” a tokszerkezetből, hogy a szárny alsó része is eltávolodjon a toktól, (a szárny és a tok síkja egymással párhuzamos legyen) ezt követően a szárny eltolható.
A zárt állapot visszaállítása; a szárnyat a kilincsnél fogva ütközésig visszahozzuk, majd egyik kézzel a kilincset megfogjuk, másik kézzel a szárnyat a kilinccsel szemközti oldalon megtámasztjuk, egyenletes erőkifejtéssel először a szárny alsó majd a felső részét is a tokszerkezetbe nyomjuk, a kilincs zárt állásba fordításával rögzítjük azt.
A szerkezeten történő áthaladáskor a szerkezet küszöbét lépjük át, mivel a szárnyvezető sín terhelés hatására deformálódhat, ez működési problémákat okozhat.
A kilincsek elforgatását kizárólag zárt helyzetben végezzük, ne rángassuk, ne erőltessük a szerkezetet, mert az meghibásodáshoz vezethet! Amennyiben a kilincs mozgatása nehéz akadozó, győződjünk meg róla, hogy a szárny zárt állapotban van (teljesen illeszkedik a tokhoz), ha szükséges a szárnyat a tok felé nyomva fordítsuk el a kilincset.
A nyílászárók vasalt elemei állíthatóak, a szerkezetek finombeállítása a beépítést követően megtörténik, viszont a szerkezetek dilatációs és az épület mozgásai, valamint több éves használat miatt szükségessé válhat a vasalat „utánszabályozása”, ehhez célszerű szakember segítségét igénybe venni. Az „utánszabályozás” nem garanciális jellegű beavatkozás.
Karbantartási előírások
Az ablakok, ajtók műanyag felületeit védőfólia fedi, melyet a beépítést követően el kell távolítani, ellenkező esetben – az időjárási viszonyoktól függően – a védőfólia ragasztó anyaga esztétikailag károsíthatja a profil felületét. Amennyiben a szerkezeten a fólia lehúzását követően sérülést észlel, a sérülést takaró fóliát kérjük, őrizze meg. A reklamáció elfogadásának feltétele a lehúzott fólia bemutatása.
A vasalat elemek – sarokpánt, zárfogadók, zárszerkezetek – évente egyszeri -sűrű kenőanyaggal történő kenést igényelnek, hogy hosszú élettartamukat megőrizzék. A vasalat elemeit a szennyeződésektől (vakolat, festés, stb.) óvni kell, azok működés közben maradandó károsodást okozhatnak.
A műanyag felületek karbantartást nem igényelnek, viszont tisztításukról gondoskodni kell. A tisztításhoz javasolt langyos vizes – enyhén mosószeres – lemosás. Nem alkalmazható kéntartalmú mosószer, pl.: háztartási lakkbenzin! Tilos agresszív – PVC-toldó vagy duzzasztó hatású – vegyszerek, dörzsölő hatású tisztítószerek és éles eszközök (pl.: kés, penge, drótkefe) használata.
A tömítések felületét évente egyszer glicerinnel át kell törölni.
A hőszigetelt üvegezés karbantartást nem, csak tisztítást igényel. Tilos éles eszközök használata, mert az megsértheti az üveg felületét.
Páralecsapódás
Az Ön lakásában beépítésre került nyílászárók nagyfokú hő és hangszigeteléssel rendelkeznek, e tulajdonságok eléréséhez elengedhetetlen a szerkezetek csaknem tökéletes /légmentes/ záródása. Milyen kellemetlen következményekkel járhat ez?
Lakott helyiségek esetén –szellőztetés hiányában- a levegő oxigéntartalma folyamatosan csökken, szélsőséges esetben ez akár fejfájáshoz, rosszulléthez is vezethet. A helyiségek levegőjének páratartalma – megfelelő szellőztetés hiányában- folyamatosan növekszik. A páratartalom emelkedését eredményezheti a helyiségekben tartózkodó emberek életfunkciói során (légzés) keletkező pára, illetve tevékenységük (pl.: főzés, zuhanyzás, stb.) során kialakuló vízgőz levegőbekerülése.
Fentieken túl, főleg új építésű lakásoknál a falak kiszáradásának folyamata során jelentős mennyiségű nedvesség jut a levegőbe. Az aljazat- betonozás, a falazáshoz használt kötőanyagok, a vakolat, a burkolás vagy akár a festés során felhasznált anyagokkal nagy mennyiségű nedvesség kerül az épület falszerkezetébe, szerkezeti elemeibe. A manapság használt korszerű építőanyagok lehetővé teszik, hogy az egyes munkafázisok olyan rövid időn belül kövessék egymást, hogy az építési szakaszok során felhasznált anyagokból a nedvesség csekély része tud távozni a következő munkafázisig, mely esetenként lezárja a korábban beépített anyagok szabad levegővel történő érintkezésének lehetőségét, tovább lassítva ezzel a kiszáradás folyamatát.
A napjainkban kivitelezésre kerülő épületek külső falait jó minőségű szigetelőanyagokkal látják el, mely megvédi a lakásokat télen a hideg, nyáron a meleg ellen, így viszonylag kis energia felhasználással biztosítható a lakótér megfelelő, egyenletes hőmérséklete. A jó külső szigetelésnek köszönhetően a falszerkezetet a nap sugarai nem tudják átforrósítani, így a nedvesség lassabban, ráadásul a külső falsík jó szigetelése miatt nagyrészt a lakótér felé kénytelen távozni, jelentősen növelve ezzel a belső terek páraterhelését. A falszerkezet teljes kiszáradásának folyamata hosszú hónapokig, akár 1-2 évig is eltarthat, ezért a lakások megfelelő klimatikája is évek múltán alakul ki.
A megnövekedett páratartalom következtében páralecsapódás, bizonyos idő után penészedés jelentkezhet. A belső felületen a páralecsapódás feltételeit a belső hőmérséklet, a levegő relatív nedvességtartalma és a levegővel érintkező felületek hőmérséklete határozzák meg. A probléma fokozódik, ha a légcserénk nem megfelelő, nem szellőztetünk eleget, és szépen növekszik a páratartalom. A páratartalom növelésével együtt a harmatpont (ahol kicsapódik a levegő páratartalma) folyamatosan kúszik fölfelé. Páralecsapódás ideális esetben a nyílászáró szerkezeteken jelentkezik, mivel a falszerkezet hőszigetelő képessége jelentősen jobb (téglafal esetén k=0,194 W/m2K) mint egy nyílászáró szerkezeté (általában 1,6-1,1 W/m2K).
Hogyan küszöbölhetőek ki ezek a nem kívánt hatások? A megfelelő levegőminőség fenntartásához, illetve a páralecsapódás és a penészesedés kialakulásának elkerüléséhez elengedhetetlen a levegő oxigén és páratartalmának megfelelő szinten tartása, mely folyamatos, vagy rendszeres (napi több alkalommal történő szellőztetéssel érhető el.
Az ablak kinyitásakor megfigyelhető, hogy a szerkezet üvegezésének a külső felületén jelentős páralecsapódás jelentkezik, ami a szerkezet jó hőszigetelő képességének, tehát alacsony külső felületi hőmérsékletének következménye. A jelenség felhasználható a szakaszos szellőztetés (rövid ideig tartó teljes ablaknyitás) mércéjéül.
Elegendő a lakást illetve valamelyik helyiséget nyitott ablakkal szellőztetni addig, amíg a hőszigetelő üvegezés külső oldalán a kiáramló beltéri levegő páralecsapódást okoz, amint ez megszűnik, befejezhető a szellőztetés. Ez általában 3-5 percet vesz igénybe, mely idő alatt a helyiség falfelületei, az ott található tárgyak nem hűlnek le jelentősen, így a nyílászárók bezárását követően helyiség levegője viszonylag rövid idő alatt fölmelegszik.
A szellőztetés gyakoriságát a helyiségek használati módja határozza meg (a lakásban tartózkodó személyek száma, helyiségben végzett tevékenység, dohányzás, stb.). Normál esetben –fűtési időszakban- a napi kétszeri (reggel és délután) szellőztetés elégséges. Amennyiben fokozott páraképződéssel, levegő felhasználással járó tevékenységet végzünk, javasolt a tevékenység végzése közben is, majd annak befejezését követően alapos szellőztetést végezni, a megfelelő levegő minőség fenntartása és a párásodás elkerülésének érdekében.